Hogy pimpeljük/moddoljuk a gépünket

Ez a bejegyzés most nem igazán a nyomtatásról fog szólni, hanem a módszertanról. Amivel megúszhatjuk az őrületet.

A MODszertan

Ha valaki nem jártas az elektronikában és a mechanikában, vagyis a mérnöki dolgokban, akkor nem biztos, hogy tudja a lépcsőzetességet.
Ha veszünk egy gépet, és összerakjuk, akkor a gyári állapotot kell elérni. Vagyis menjen úgy, ahogy a gyártó kitalálta. Ez ugye a DIY kínai gépeknél érvényes elv.
Ha megvagyunk, és minden szépen flottul megy, akkor jöhet a moddolás.
Minden moddolás esetén betartandó, hogy egyszerre csak egy alkatrészt moddolunk, hogy ha valami gond van, akkor lássuk.
Nem szabad egyszerre firmware-t cserélni, TLS-t berakni, fejet cserélni és dampereket beszerelni.
Elsőként a mechanikai alkatrészeket kell cserélni. Egyesével és ellenőrizni, hogy változott-e valami.
Dampereknél mondjuk a minőség és a hang. 
Ha az megvan, akkor mondjuk jöhet a TLS, de azt egyesével kell. Ha egy bent van, akkor jöhet a következő. Közben meg kell nézni, hogy rendesen home-ba viszi-e a fejet a gép. Aztán jöhet a következő.
Ez után jöhet mondjuk az extruder. Amikor extrudert cserélünk akkor kalibrálni kell a filament adagolást is. Meg kell nézni, hogy elég feszes-e a rugózat, illetve lehet, hogy érdemes állítani a MOSFET Vref-en, hogy nagyobb nyomatékkal bírjon a szervó, mert az újabb extruderek rugózata lehet olyan erős, hogy megfogja a szervó-t ha alacsony a nyomaték.

Minden főelem cserénél érdemes időt szánni tesztnyomtatásra. Mert sok minden változhat, amikor moddolunk, és nem árt utánhúzni lépésenként a gépet.
Így egyértelművé válik mindig, hogy jó irányba haladunk-e.

Ha egyszerre pimpelünk, akkor megeshet az, hogy nem tudjuk eldönteni, melyik csere vagy módosítás miatt romlott a nyomtatási kép, vagy épp nem megy a gép. Egy zárlatos eszköz kiszűrése, úgy, hogy sok mindent cseréltünk, több idő mint fokozatosan építeni.

Mivel Rátót csak egy volt, így mi lehetünk okosabbak is Béláim. :)