Tippek és trükkök kezdőknek és haladóknak

Mivel ez a blog inkább a kezdőket vezeti be a rejtelmekbe, ezért a haladóknak sajnos nem biztos hogy ad használható információt(eleinte, még a kezdetekkor). 
Ezért úgy gondoltam, hogy megosztok pár tippet és trükköt a haladóknak is, hátha találnak valami hasznosat maguknak. Természetesen ha találok még okosságokat, akkor bővülni fog a lista.

1.     
Ismerjük meg az anyagainkat. Bármelyik gyártó bármelyik ugyan olyan típusú anyaga között is lehet különbség, ha már nem egy időszakban gyártották. Vagyis, ha veszünk anyagot, akkor a friss tekercs befűzése után nem árt csinálni egy próbát vele az első alkalommal, hogy az előző beállítással lehet-e az anyagot ugyan úgy nyomtatni. Sokszor a másik szériában gyártott anyag picit másabb, nedvesebb, szárazabb vagy épp pár fokkal több vagy kevesebb kell neki. Ezért érdemes mindig tesztelni a régi új anyagot.

2.
Ha ismeretlen az anyagunk, akkor csináljunk egy TempTower tesztet, amivel pontosan be tudjuk lőni az anyag hőigényét. Ez azért fontos, mert ha nem elég meleg a filament, akkor nem folyik úgy, és eltömíti a fejet, illetve a rétegek se tapadnak össze megfelelően, és sok más anomáliát is okozhat a rossz hőfok. Ha túl meleg az anyag, akkor meg folyik mindenhova, és a nyomat minősége megváltozik, mert nem lesz egyenletes, vagy épp amorfá válik. Ilyen teszt tornyokat le lehet tölteni, és a vágóprogramban be lehet állítani, hogy melyik rétegnél emelje a hőmérsékletét a fejnek, így akár pár fokra pontosan is be lehet lőni a fej hőmérsékletét.

3. 

 A TempTower nem csak arra jó, hogy megnézzük az anyag nyomtatási hőmérsékleteit, hanem arra is, hogy megvizsgáljuk a rétegek közötti tapadás minőségét/erősségét. Törjük el minden rétegnél, és érezni fogjuk, hogy hol a legerősebb, vagyis mi a minimális hőfok ahol már jó mechanikai tulajdonságokkal bíró tárgyat tudunk készíteni. Természetesen a minőség is fontos, így az arany középutat keressük mindig, ahol még/már szép és már erős is az anyag.

4. 

Nyomtatás előtt a vágóprogramban nézzük meg hogy kell-e alátámasztás, vagy a nyomtató bridgelését tudjuk-e használni. Ha egyfejes nyomtatónk van akkor a segédanyagot(támaszték alias support) a saját anyagából tudjuk nyomtatni, ami plusz anyagfelhasználást jelent amivel számolni kell.(Ha elfogy a tekercs és nem ülünk a gép mellett, vagy épp a technikai filamenteknél ez súlyos pénzeket jelenthet, így ott érdemes a két fejes megoldást használni) Ha kihagyjuk az alátámasztásokat, akkor a nyomat torzulhat, mert a levegőbe ugye nem tudunk nyomtatni szépen csak randán. Mindig érdemes időt fordítani egy objektum előkészítésére, mert sok bosszankodás maradhat el, és még a zsebünket is kímélhetjük vele.

5.

Érdemes néha skirt/birm-et rakni, ami nem más mit egy pár megelőző kör a nyomtatás előtt az asztalon, amíg a filament egységesen nem kezd el folyni és tapadni a felületre. Ha egyből skirt/birm nélkül nyomtatunk akkor nem biztos, hogy mindenhol lesz anyag az első rétegünkön. Ezzel az alsó felét a legtöbbször a nyomatnak szép egyenletesre tudjuk nyomtatni. Van hogy az alsó fele lesz a nyomat látható része, így ebben az esetben ez még fontosabbá válik.

6.

Bizonyos programokban lehet állítani a rétegek között is a nyomtatás minőségét. Ami azt jelenti, hogy ha van egy objektumunk, aminek fontos, hogy szép vagy pontos legyen az alja és a teteje, de a közepén egyenletes nyomtatás van, akkor be lehet állítani, hogy az első 10 réteget 100mikronnal csinálja a nyomtató, és teljes kitöltéssel, majd váltson 300 mikronra és 15%-os kitöltésre, és a tetején meg vissza. Ezzel időt és anyagot is tudunk spórólni. Ami azért nem lehet soha baj.

7.

Soha nem hagyjuk magára a nyomtatót a teljes nyomtatás idejére. Érdemes 15 percenként ránézni. Ennek a megoldására vannak nyomtató szerverek mint az OctoPrint, ami egy RbPI-n elmegy és kamerát lehet hozzá kötni, így ha a nyomtató a műhelyben van, akkor a telefonunkról rá tudunk nézni a nyomatra, hogy mi a helyzet vele. Bármi beüthet, és nem árt ha időben tudunk reagálni az eseményre. Különben mi leszünk a kedvenc filament törzsvásárlója az ellátónknak.

8.

Mindig legyünk alaposak az anyagok tárolásánál, ne trehánykodjuk el, mert pénzbe kerül. Használjunk gyorszáras zacskót, amit fillérekért be lehet szeretni az I*EA-ból. Illetve minden elektronikai termékből vegyük ki a szilikagélt, és rakjuk mellé a filamentnek. A nedvesség az ellenség. Itt jegyzem meg, hogy szilikagélt ömlesztve is lehet kapni, fillérekért, így akár lédig is lehet venni és használni. Lehet rendelni a kínai rendelős oldalakról nagyobb méretű teafilter papírzacsit, abba beletöltve a lédig szilikagél se gurul mindig szanaszét.

9. 

 Ha nem megszokott hangokat hallunk a nyomatóból, akkor állítsuk le a nyomtatást, mint sem tönkremenjen a vas. Ilyen lehet az extruder kattogása. Ami azt jelzi, hogy a fejben nem megfelelően áramlik az olvadt filament, ezért nem is jön ki belőle megfelelően vagy elakadt a filament valahol az extruderben vagy előtte. Ettől a nyomat mehet tönkre, mert lyukacsos lesz, így kidobhatjuk. Ilyen kattogó hangot ad akkor is a fej, ha túl közel van a tárgyasztalhoz az első réteg nyomtatásakor. Mivel nem tud kijönni megfelelő mennyiségű filament a fejből, ezért visszatartja az extruder által adagolt pluszt, ami megállítja a filamentet, amin megcsúszik az extruder.
Még egy dolog miatt szokott kattogni az extruder, az pedig a filament nem megfelelő hőfoka. Vagyis, ha nem tud megolvadni kellőképp és megfelelő gyorsasággal a filament, akkor az extruder által tolt plusz filament nem képes haladni. Ekkor az extruder bordás görgője csúszik és kattan egyet a rendszer.
Másik példa a filament nedvessége, amitől durrog a fej, ami sajnos szintén cuki hibákat halmoz a nyomatra, mert nem megfelelő mennyiségben jön az anyag a nem szükséges nedvességtartalom miatt.  A durrogást a fejben a felhevülő nedvesség okozza, ami gőzként kirobban a filamentből és távozik a fejnyíláson, ezzel szigonyozva meg a nyomatunkat. Ha nem vágyunk pont ilyen buborékos felületű tárgyra, mert nem ilyen effektet akarunk, akkor ilyenkor filament kifűz és a sütőben 60-70 fokon minimum négy órán keresztül szárítva, helyre tudjuk állítani a minőséget. Persze ez se működik minden esetben és minden filamenttel, de egy próbát megér, hát ha bejön. Ha nem akkor kuka.

10.

Filament csere előtt mindig fűtsük fel a fejet, különben sérülhet a PTFE cső ami a fejben van, ami majd később a kattogást fogja okozni. Ha kifűzünk, ha befűzünk, mindig az első a melegítés legyen, különben bajt okozhatunk. Itt még az se árt, ha a lehető legmagasabb hőfokkal dolgozunk már amit a filament elbír, mert akkor kifolyik a maradék is a fejből, amikor beletoljuk az új anyagot, így biztos nem marad semmi az előző anyagból. A PTFE csővet meg nem tépjük annyira meg, hogy eltorzuljon, mert van hogy aláfolyik a műanyag, és ha nem elég folyós, akkor a kihúzásnál, ez a PTFE cső végét is cibálja a fejben. Saját tapasztalat volt, hogy a cső vége megadta magát, aztán jött a dugulás.

11.

Amennyire lehet ismerjük meg mechanikailag a nyomtatónkat, hogy minden kis rezdülését tudjuk, hogy mi mért van. Ha recsegnek az ékszíjak akkor lehet hogy valami szorul, és a szervó ugrik a fogasékszíj alatt, ami bizony probléma. Vagy ha kerreg, vagy sikít, akkor valamelyik tengelynem nem jó a kenése, vagy épp túforgás történik. Ilyen ha az automatikus szintezés nem érzi, hogy a tálca már ott van, és a gép nyomja a szervót neki a fejnek, ami nem előnyös állapot, mert valamiben biztos hogy kárt okoz. Ilyenkor a fémes tengelyeket, alkatrészeket se árt kenni, erre a PTFE spray a legjobb szerintem. Természetesen az ékszíjra nem kell tenni, de ha van orsó, ami fémmel érintkezik kizárólag, akkor azokat akár hetente is lehet kenni, ha hajtjuk a gépet éjjel nappal.

12.

A nyomtatás első pár rétegéből már sok minden kiderül, nem árt ott ülni mellette, hogy anyagot és időt spóroljunk meg. Ha valami gond van akkor már a skirt/birt nyomtatásnál, vagy a raft-nál már látszik a gond, és meg lehet állítani a nyomtatást azonnal. Ilyen szokott lenni a rossz adagolása az anyagnak, amit szemmel is láthatunk.

13.

Mindig számoljunk az anyagok zsugorodásával, ami a legtöbb gyártónál az adatlapon fellelhető. Ez azért fontos, mert ha épp bútorlábat nyomtatunk, amibe egy M6-os hatlapfejű csavarnak képzünk ki fejnyílást, és a zsugorodás miatt nem fér bele a csavar, akkor az bosszantó tud lenni. Ha pontosan akarunk nyomtatni, akkor matekozni kell. De néha még ez se segít. Ilyenkor, ha van konyhai karamelizálló gázpisztolyunk, vagy hőlégfúvó(nk) pákánk, akkor azzal meg tudjuk lágyítani annyira az anyagot, hogy a csavart a helyére húzhassuk. Egyébként se árt néha, mert ha nem annyira pontos, akkor a ráolvadással rögzíteni is lehet a csavarfejet.

14.

Bizonyos időközönként nem árt méret kalibárciót is végezni, ugyanis, a nyomtató csak feltételezetten lépked a szervóval. Ugyan meg van határozva hogy egy lépés mekkora út, de ettől még az ékszíj és a forgó alkatrészek ezt befolyásolják. Vagyis nem árt nyomtatni egy méret kalibrátort és megmérni, majd a GCode elejére hozzátenni a korrekciót, amivel a gép már pontosan tud majd számolni. Az érthetőség kedvéért egy gyors példa. Kinyomtatunk egy 20x20x20-as kockát 200mikronnal, és megmérjük az oldalait. Szerencsés esetben 19.8 lesz minden oldal, ami 1 rétegnyi hiba, amivel nem biztos, hogy kell foglalkozni, mert akár az anyag zsugorodása is okozhatja. De ha már az egyik oldal 19.2 a másik meg 19.5 akkor ott sajnos léptetés korrekció kell. Hogy minden oldal egyenlően hosszú legyen. Persze ez akkor számít, ha olyan alkatrészeket nyomtatunk, ahol 1mm-en belüli illesztési pontosság kell. Egy bögrénél nem számít sokat, de fogaskeréknél már gondban is lehetünk miatta.

15.

Bizonyos időközönként nem árt a fejet tisztítani, megnézni a PTFE cső végét, nem-e elvetemedett, visszavágni és a helyre tenni. Amikor épp nincs más dolgunk és nincs üzemben a kedvencünk. Nem biztos, hogy érdemes megvárni, amíg a nyomtató jelzi a hibát egy rossz nyomtatással. Megelőző karbantartást bármikor lehet holtidőben csinálni.

16.

Mechanikailag se árt karbantartani a gépet, mert néha kilazulnak a csavarok vagy épp az ékszíj lazul egy kicsit, főleg nyáron hamarabb mint télen, és azokat meg kell húzogatni, és újrakalibrálni a gépet. Mivel az egész gép mozog/rezeg/vibrál, és sokszor nem kis erővel rángatja a fejet a szervó, így óhatatlanul is megmozdulnak a csavarok, ha nincs rugós alátét használatban. Ezért nem árt ellenőrizni, akár havonta is.

17.

Nem árt figyelni a gyártók oldalát a firmware-ek kiadásával kapcsolatban, ahogy a szeletelő szoftvereket se árt követni, mindig kapunk újításokat, amik jól jöhetnek, vagy épp javításokat bosszantó apró hibákra. Van, hogy bizonyos esetekben, egy-egy bosszantó hibát a firmware okoz, nem pedig az anyaggal van baj. Ezeknek a kiderítéséhez idő és tapasztalat kell, de a fórumokon rá lehet lelni, hogy ha másnál is előállt a hiba. Ekkor kár bosszankodni és pazarolni az anyagot és időt. Meg kell várni a javítást. Vagy ha már van akkor gyorsan updatelni az alkalmazást vagy a nyomdagép firmware-t.

18.

A nyomtatónkat lehetőleg állandó helyen tartsuk, hogy a hőmérséklet változások ne befolyásolhassák, ahogy már tanultuk, bizonyos anyagok különösen érzékenyek erre, így nem árt huzatmentes helyen tartani a gépet. Így jobban tudunk számolni a hőfokokkal. Ha van kedvünk és időnk, akkor akrillapból vagy légkamrás polikarbonát lapból érdemes házat gyártani a nyomtató köré, ami valamennyire állandó hőfokot biztosít. Ez nem csak az ABS-nek tesz jót, hanem más anyagoknak is.

19.

Nem árt beszerezni egy hőlégfúvót, ami szabályozható hőfokú. Van hogy a nyomatok szőrösek, így ha picit megdolgozzuk a hőlégfúvóval, akkor a szőrök eltűnnek a felületről, nem kell őket kapargatni, vakargatni órákig. Én volt hogy a gázlángon pörköltem a cuccokat, mint a malacot szokás, vágás után természetesen.

20.

Ismerjük meg az anyagokat, az utómunka szempontjából. Vagyis ha mondjuk szobrokat gyártunk, akkor azt szóróglettel kell kezelni, nem árt keresni egy márkát, ami beválik, addig meg kísérletezni, ahogy a festékekkel is ugyan így kell tegyünk. Ha előre kísérletezünk a hibás darabokkal, akkor a végtermékeinket már kevésbé ronthatjuk el.

21.

Sajnos tudomásul kell venni, hogy a nyomtató fejének hőmérséklete, és amit a nyomtató elektronikája tud, az nem egy és ugyan az mint ami a fej végén/hegyén lévő hőmérséklet. Sajnos a gyártók nem a legpontosabb hőmérőket használják, mert az drága vagy épp nem szerelhető bele a készülékbe. Ezért a fűtőszál, hőmérő és a nyomtatóhegy háromszög nem ugyanazon a hőfokon van. A nyomtatáskor ismert hőfok tartományra csak olyan hőmérők vannak, ami ellenállás alapúak, így minél többet mérünk annál jobban elkalibrálódik magától, ami a nyomatban fog a legjobban meglátszani. Fillérekért rendelhető másik, így nem árt beszerezni egyszer, aztán ha kell akkor legalább lesz a fiókban.

22.

Sokszor a drága az olcsó és fordítva. Nem árt tudni, hogy vannak gyártók akik bár olcsók, még is jó minőséget biztosítanak. Van hogy csak a drága anyag hozza meg az elvárt szintet. Nem szorítkozzunk egy gyártóra, néha nem árt kísérletezni. Ami azért is fontos, mert a nyomtatók nem egyformán nyomtatnak ugyan azokkal az anyagokkal. Vannak anyagok amivel az egyik jól nyomtat a másik nem. Sokszor ez nem ár függő, hanem anyag függő. Nem garantált sehol se, hogy a neves gyártó drága anyaga biztos jobb nyomatot ad. Ha tudunk mintát szerezni, vagy akár egy 25-30dekás tekercset, akkor azzal lehet és kell is tesztelni.

23.

Ha még nem nyomtattunk támasztékkal, mindenképp teszteljük le a megfelelő beállítást. Azért fontos, mert ha kész nyomatról nem mindig lehet leszedni a támasztékot szépen, akkor lehet farigcsálni össze vissza a kész terméket, ami elcsúnyíthatja. Épp ezért érdemes megtalálni az optimális beállítást a támasztékhoz. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy be kell állítani a támaszték és a tárgy közötti távolságot megfelelőre, hogy már jó legyen mint támaszték, de még leszedhető legyen minimális sérüléssel a tárgyról. A támaszték méretét és sűrűségét is be kell állítani ha van rá mód, mert időt és anyagot lehet vele spórolni. Ez mind időbe telik de megéri.

24.

A támaszték számítása bizonyos programokban automatikus és algoritmikus, ami sokszor gyávább vagy épp lelkesebb mint az emberi agy. Vagyis nem árt átnézni a generált support-ot, hogy hol lehet vagy kell ritkítani és hova kell rakni még egy két darabot, ezzel időt és anyagot is lehet spórolni. Mert ugye ne egy támasztékon múljon a végtermék szépsége, vagy épp a használhatósága.

25.

Mindig dokumentáljunk. A filamentek beállításait se árt menteni/felírni/textfájlba menteni, mert az ember elfelejtheti mivel dolgozott előtte. Ahogy a nyomtató szétszerelés közben se árt videózni vagy fotózni, hogy az összeszerelésnél ne bosszankodjunk. Ma már bármelyik telefon képes erre, vegyük a fáradtságot a saját érdekünkben.

26.

Házias jótanács hogy a nyomtatás végén rakjuk rendbe a gépet, mert nincs annál bosszantóbb, ha hirtelen kell valamit nyomtatni, és csupa kosz minden és a takarítással kell kezdeni a nyomtatást, vagy épp a tárgyasztal előkészítésével megy el az idő.

27.

A gépre szereljünk fényforrást, ami a tárgyasztalt világítja meg, így jobban láthatjuk mit is csinál a nyomtató, mert a fej alatt sötét van legtöbbször, így nem látszik pontosan mi történik, csak már akkor amikor már 40 réteg lement.

28.

Várjuk meg amíg a tárgyasztal is lehűl. Nem minden esetben, de sokszor így egyszerűbb leszedni a végterméket.

29. 

A filament adagolása legyen mindig akadásmentes, ha kell nyomtassunk neki csapágyas tekercs tartót, mert nem mindegy, hogy a szervó erőlködve húzza-e a filamentet. Nem is a szervónak lesz nagy baja, bár a túlmelegedés nem tesz neki se jót, hanem a nyomathoz érkezik kevés anyag és az már baj. Ahogy érdemes a bowdenes gépeknél is a filamentcső alá egy tartót tervezni, mert akkor annak a mozgása se rángatja feleslegesen a filamentet ki a fejből, ezzel egy retraction-t idézve elő, persze nem akkor amikor azt mi szeretnénk.

30.

Mielőtt nekiesünk a tervezésnek, nézzük meg más nem-e már kész van az általunk is elképzelt tárgyal. Ezzel órákat is meg lehet spórolni. Ez alatt azt értem, hogy a neten fellelhető 3D objektumokat publikáló oldalakon érdemes keresgélni(linkeknél találsz párat). Mondjuk ha a kertipartira kell abroszlefogó, akkor keressünk rá, mert biztos hogy találunk, és 5p alatt meg is vagyunk, csak nyomtatni kell. De ha meg kell rajzolni az bizony minimum fél óra. Addigra akár kész is lehet az a pár darab amire szükségünk van.

31.

Ne feledkezzünk meg a matekról. A nyomtatást előkészítő alkalmazás azzal dolgozik amit kap. De mivel nekünk van agyunk ezért gondolkodhatunk is vele, mielőtt szeletelünk. Vagyis, a fejátmérő például szoros összefüggésbe van a falvastagsággal. Ha 0.4mm-es fej van a gépben(legtöbb kínai gépet ezzel szerelik) akkor a tervezésnél nem árt odafigyelni, hogy ne 1mm-es falvastagságot adjunk meg hanem olyan értéket ami osztható a fejátmérővel(vagy épp a beállított extrudálási szélességgel), mert akkor a szeletelő program nem ad hozzá feleslegesen vagy vesz el a vastagságból. Itt még számít az átfedés is és egyéb paramétérek, de azokat mi állítjuk, így azt is hozzá tudjuk adni. Mivel a 0.4mm-es fejjel 0.8mm-as vagy 1.2mm-es vastagságot lehet, így valami biztos nem lesz kerek. Tehát nem árt számolni ezekkel. Sok időt és méretből adódó bosszankodástól kímélhetjük meg magunkat. Ne feledjük, hogy ha a 0.4mm-es fejnél az extrudálási szélességet 0.48-ra adtuk meg, akkor a 0.48 lesz a valóságban létrejövő falvastagság a nyomtatásnál.

32.

A filament szállal javítható a nyomat is, vagyis ha veszünk 3D tollat, akkor azzal tudjuk javítani a hibás részeket, vagy akár egyszerűen a hőlégfővó segíteségével, mintha forrasztanánk, ferdére levágjuk a végét az anyagnak, odamelegítünk, amikor folyós akkor mehet a nyomatra. Persze a toll hatékonyabb. Néha egyszerűbb picit ügyeskedni, mint újranyomtatni. Főleg, ha utólag lesz még glettelve a tárgy.

33.

A vágóprogram nem nézi, hogy miként lehet optimálisan nyomtatni. Vagyis, nem nézi a rétegezést, nem nézi a fekvést. Példával élve, ha van egy ruhaakasztónk, akkor azt érdemes lehet fekve nyomtatni, mert úgy a rétegek sokkal nagyobb szilárdságot adnak, mint ha kinyomtattuk volna állóban, mivel a rétegek egymás közötti tapadása a leggyengébb pontja a nyomtatásnak, így azt kell keresni, hogy milyen erők hogy hatnak a tárgyakra. Ha nem a terhelés a fontos, akkor akár a support vagy a sebesség szempontjából se árt forgatni a tárgyakat, mert van hogy másik tengelyre fordítva, kevesebb support kell, vagy épp nem is kell a tárgyhoz támaszték. Vagyis néha érdemes gondolkodni egy picit nyomtatás előtt, és forgatni a tárgyat, és megnézni az eredményeket.

34. Ha sütivágót csinálunk, vagy konyhai használati tárgyat, vagy bármilyen tárgyat ami élelmiszerrel kerülhet kapcsolatba, nézzük meg mindig, hogy az anyag mérgező-e, bárki érzékeny lehet rá, nem kell kísérteni a baleseteket.

35.

Ha Simplify3D-t használsz, akkor a Retraction és a Coasting használatával meg tudod akadályozni, hogy a rétegváltásoknál a nyomtató kis gömböket hagyjon varratszerűen. Érdemes időt fordítani arra, hogy összehangoljuk, mert a végeredményen sokat javít.

36. 

Amikor legenerálunk egy STL-t akkor a szeletelőben jól nézzük körbe a tárgyat amikor betölti és miután leszeleteli az alkalmazás. Velem már megtörtént többször is, hogy bizonyos helyeken nem csatlakoztak felületek, mert a 3D CAD-ben nem volt észrevehető az illeszkedés hiánya. Ez az STL-ből generált GCODE megjelenítésnél kiugrik, mert ha a rétegeket elkezdjük nézegetni, hogy mikor mit fog a fej lerakni, akkor láthatóvá válnak azok a hibák, amiket a szerkesztés közben nem biztos hogy észreveszünk. Ott hiányozni fog anyag, és látszani fog a hiba azonnal.

37.
Sokan használnak az asztalon BlueTape-et meg spéci drága ragasztóanyagokat. Ezeket kiváltandó(minden reklám nélkül) az Oracal-nak van applikátor papírja/fóliája, ebből a 22-25cm széles 100m-es tekercs 7000-10000HUF között mozog(11cm-től 122cm-ig minden fajta méret van, így kisebb vagy nagyobb gépekhez is lehet találni közel megfelelő méretűt). Ami egy 21cm-es tárgyasztalnál elég sokáig ellátást biztosít. A felülete majdnem olyan mint a BlueTape-é, csak szerintem valamivel jobb, mert picit szőrősebb, így az anyag könnyebben fog bele. Ha ez mégse lenne elég, akkor a Te*co-ban lehet kapni kékfehércsíkos árban egyszerű ragasztóstift-et, amivel vékonyan lekenve a fólia már olyan tapadást biztosít, hogy néha a fóliával együtt jön le a tárgy amit nyomtattunk. Én már több mint fél éve használom így a gépet, és 100-as tárgyasztal hőfoknál se volt gond a fólia cseréjével és a tapadásával se. Nekem nagyon bejött, hátha másnak is beválik.

38.
A fej hőfoka és a tárgyasztal hőfoka nem egyenletes mindenhol, és nem az amit a mérőszonda mutat. Általában 5-10 fok eltérés mindig van. Az infrás mérés alapján a tárgyasztalom, kifele haladva a közepétől 85 fokos beállításnál, kizárólag a közepén található 5-10cm-es körben tartja a hőfokot, kifele haladva a méréssel, a tárgyasztal szélén már csak 75fok, ami azt jelenti, hogy a vetemedés akkor jön elő, amikor nagyobb tárgyat nyomtatunk. A fejnél is ez a helyzet, bár annak a megmérése nehezebb, de nem megoldhatatlan. A nyomtató dűzni, vagyis a hegy, a végén nem olyan hőfokú mint a fűtőblokknál, ezért érdemes az előírt hőfok helyett magasabbat beállítani, szintén 5-10fok-al. A tippek elején említett temptower-ek esetén is a felső hőfok elmehet akár a nyomtató által adott legmagasabbig hőfok beállításig is, mert bajt nem okozunk fele, de még érhet meglepetés amikor kiderül, hogy kell a plusz hő, bármennyire a gyártó kevesebbet ír elő. A jó hír, hogy már van olyan hegy, amibe bele lehet tenni a hőszondát, és már közelebb is vagyunk az igazsághoz. Lehet érdemes belefektetni pénzt.

39. 
A hegy kiszerelése okozhat gondot. A fej általában három részből áll, egy a felső hűtő rész, egy a fűtőblokk és a végébe beillesztett hegyből. Amikor a hegyet akarjuk cserélni, akkor a fűtőblokkot meg kell fogni egy fogóval, különben letekerhetjük a fűtőblokkot a felső hűtőbordás menetelt csőről. Amivel az a baj, hogy annak a végéig ér a PTFE cső, hogy ne ragadjon bele a filament, és ha ez a PTFE cső elvetemedik, feljebb húzódik, vagy a vége nem lesz egyenes, hanem szétnyílik, akkor a filament ott szépen megragad, és akadályozni fogja a kiáramlást. Vagyis ha szerencsétlenül megmozdítottuk a fűtőblokkot is, akkor érdemes szétszedni a fejet teljesen, és megigazítani benne a PTFE csövet és úgy összeszerelni takarítás után. Később meghálálja.

40.
A nozzle ismeret nagyon fontos. Sok esetben gyorsíthat vagy javíthat a minőségen az, hogy milyen heggyel dolgozunk. Nagyon sokan nem cserélgetik a hegyet, mert félnek, hogy nem fog működni a utána a nyomtató úgy ahogy előtte. Sajnos a hegyet kell cserélni, mert kopik és azzal romlik a minőség. Ezért nem árt már előtte gyakorlatot szerezni. Ráadás ez még haszonnal is járhat. Mégpedig úgy, hogy ha tudjuk, hogy mit kell nyomtatni, akkor meg tudjuk választani hozzá a hegyet. A hegybe fúrt átmérő az ami meghatározza, hogy a fejből kilépő anyag mekkora nyomot hagy. Egy 0.25-ös hegy 1mm-en négy csíkot tud rajzolni. Ez a mintázatoknál azt jelenti, hogy ha finom minta kell akkor ez a fej egy 1mm-en belül több kiugrást tud rajzolni.
Ennek az ára az, hogy a rétegvastagság nem mehet 0.2mm fölé, és sok nyomtató nem tudja a 0.1mm alatti léptéket.
Vagyis a szép nyomathoz sok idő kell majd.
Ha valami nagyot nyomtatunk, akkor haladósabbra kell venni a tempót, persze ha nincs benne valami nagyon részletgazdag minta. Ekkor a 0.5-ös vagy e feletti hegyek jól jöhetnek. Ilyenkor a rétegvastagság is változtatható a fejátmérőig. Bár az már nem javasolt. Ezzel sok időt lehet megtakarítani.
(ábra egy 0.2-ve számolt és egy 0.6-al számolt objektumra)
Összegezve, ha ismerjük a nyomat igényeit, akkor lehet gyorsítani a nyomtatáson azzal, hogy nagyobb hegyet rakunk be, vagy lehet javítani a minőségen, ha kisebb hegyet szerelünk a hotendbe.

41. Nem minden filament felelhet meg a gépünknek. Sajnos ez olyan mint az autóknál a benzin vagy gázolaj. Bármennyire egységesnek tűnik az anyagkínálat, nem minden gyártó anyagát szereti minden nyomtató. Bele kell törődni, hogy vannak filamentek, amiket nem lehet majd átpréselni a nyomtatón, mert nincs meg a kémia a filament és a nyomtató között. Tudom, ez most bután hangzik, de a kollégámnál a minőségi nyomtatók szeretik az egyik gyártó PLA-ját, nálam a kínai egyszerűen képtelen  megbízhatóan nyomtatni vele. Ez ilyen. Ha ilyen filament problémával találkozunk, hogy képtelenek vagyunk beállítani a gépet hozzá. Akkor lehet, hogy pusztán anyagot kell cserélni, nem a gép a hibás.

42. Már írtam feljebb a hegy cseréről. A PTFE cső vége ugye hozzáér a hegyhez, ezt néha meg kell igazítani, hogy ha megsérült, vagy a hegycserénél úgy látjuk.
Ilyenkor nem árt egyenesre levágni a PTFE csövet. Na ez a kihívás nem a palack nélküli merülés. Ismerek olyan embert, aki képes elvágni úgy csövet, hogy az derékszöget zárjon be a cső hossztengelyére. De Ő nem mindig van nálunk. Szóval marad a barkács. Ami annyira nem is barkács. A vezetékblankoláshoz használt kis műanyag segédeszköz lesz a segítségünkre. Ez az alap blankoló és itt van egy komolyabb. Kinek mit enged meg a büdzsé. Nekem az alap van, mert azt adták az UTP-s készletbe, és így nem kellett vennem. Természetesen keletebbre olcsón is van. A használata nem igényel diplomát, szerintem nem kell magyaráznom. Ezzel a filléres eszközzel pillanatok alatt egyenesre tudjuk vágni a PTFE végét, és ezzel csökkentjük a hibás összeszerelés lehetőségét.

43.
Sokaknak okoz gondot az instabil működése a gépnek. Sajnos a kínai testvérek nem szoktak időt fordítani arra, hogy terhelés alatt állítsák be az elektronikában a tápfeszültséget. Ez azt jelenti, hogy üresjárásban beállítják a tápot 12V-ra(vagy 24-re, ami van) és tolják tovább a padon. De amikor megjön a gépünk fejfűtése és a tárgyasztal fűtés, akkor a tápon esik a feszültség. Ekkor mindenhol csökken a feszkó, ami okozhat anomáliákat a rendszerben. Érdemes működés közben megmérni a tápot, és a kis potival annyit utána állítani, hogy kiegyenlítődjön 12V-ra vagy 24-re. Ezzel stabilabb működést tudunk biztosítani, és tutira meg lesz mindenhol a megfelelő feszkó az üzemeltetéshez. Sőt érdekes lesz, ha eddig lassan fűtött fel a géped, akkor most picit felgyorsul a folyamat.

44.
A tápfesz állítása mellett a driverek áramgenerátor beállításai is el vannak hanyagolva egy gépnél. Azt is betekerik egyformára, ami nem biztos, hogy ugyan azt az értéket jelenti minden driver mosfetnél. 
Érdemes rámérni, és mindet egységesen beállítani. Sok helyen látni ilyen beállítást a neten, videókban. Érdemes keresni egy a géphez megfelelőt, és végigcsinálni. Van hogy 0.25V különbségek is vannak, ami a szervó felé diktált áram esetében már jelentős lehet, mert gyengébben muzsikál a motor ez miatt, így lépések is kimaradhatnak. 

45.
Az elektronika hűtése a lelke a nyomtatásnak. Ha valami miatt megfut a proci, akkor elkezd butaságokat művelni. Sajnos a gyártók nem mindig fordítanak figyelmet a hűtésre, mert azt gondolják, hogy a garázsban nyomtatunk. De egy felfűtött lakásban, vagy épp nyáron nem igazán van mindig 21 celsius. Érdemes a hűtést ellenőrizni, hogy munka közben a proci és a mosfet-ek(driver elektronikák) hűtése megfelelő-e. Ezt ha nincs infra hőmérőnk akkor nemes egyszerűséggel az ujjunk segítségével el tudjuk végezni. Itt jegyzem meg, hogy fontos előtte a földelés, nehogy fel legyünk töltődve statikusan, mert akkor annyi a board-nak. Illetve megégethetjük az ujjunkat, ezért figyeljünk oda ha ezt a műveletet csináljuk. 
Ha úgy érezzük, hogy égető meleg van valahol az elektronikában, akkor cseréljük le a hűtést egy komolyabbra. Nálam ez volt az első, mert amikor megnéztem üzem közben a gépet, nagyon forró volt a proci is és a driverek is. Amióta 120mm-es profi venti tolja a levegőt, azóta nincs gond vele.

46.
Dugulás vagy nem dugulás. Sajnos több esetben dugulásra gyanakszunk, pedig van, hogy nem dugulás van a fejnél, hanem egyéb mechanikai probléma, és azért nem megy a filament. Itt egy pár ötlet és megoldás, hogy mit merre kell keresni. Az extruder felől haladok a fej felé, hogy ne a legproblémásabb részével kezdjük, amivel akár még nagyobb bajt okozhatunk.
Az extrudernél és a fejnél(bowdenes esetén) nézzük meg hogy a PTFE cső fittingek megfelelően fékezik-e a cső csúszását. Ha valami miatt a fitting elengedi a csövet, akkor nem megy megfelelően a filament, és ez okozhatja a problémát. 
Ilyenkor a fejnél is ugye ellenőrizzük, és ha kézzel a fittingből meg tudjuk mozgatni a csövet ki-be irányba, akkor az a baj, mert a PTFE cső nem ér hozzá a hegy belső pereméhez, és ott kezd örvényleni az anyag, ami eldugítja a hegyet.
Ha a fittingek rendben vannak, akkor húzzunk egy csíkot filctollal és adagoltassuk a filamentet. Ha azt látjuk, hogy a filament megáll, akkor tényleg akadás van, de ez még nem biztos, hogy dugulás. Nézzük meg,  hogy a filamentet toló fogaskerék a szervón forog-e, ha forog és nincs filamentforgács a fogaskerekek között akkor, nézzük meg hogy a szorító csapágy is forog-e, ezt is filccel tudjuk ellenőrizni. Ha valamelyik nem forog, akkor érdemes a lazítókaron húzni egyet ellenkező irányba, mert lehet hogy a rugó nem tolja eléggé neki a csapágyat a filamentnek, így nincs nyomatékátadás. Ha ráfeszítve se megy a filament akkor más gond is lehet. Ha mindkettő forog akkor nincs gond a rugó volt a ludas, csere. Ha forgács van akkor azt ki kell takarítani, ha csak a fogaskerék forog és a csapágy nem akkor elméletileg álla a filament, ha megy a filament akkor megszorult a csapágy, kenés kell vagy csere.
Ha a fogaskerék nem képes hajtani a filamentet akkor lehet, hogy kevés a feszkó/áram a motoron és nincs ereje tekerni, vagy kontaktos a kábele a motornak, és hol van táp, hol nincs.
Ha ezek rendben vannak, akkor jön a fej. Akkor szokott dugulni, ha nem elég meleg a filamenthez, így az nem folyik eléggé. Ha filament csere volt, más gyártóra, vagy más típusú filamentre, akkor lehet, hogy a hőfok váltása miatt belekeményedett vagy beleégett az előző filament. Pl. PLA 195 fokon van, de ha előtte PETG volt, akkor lehet hogy az keményedik bele. Pucolni kell a hegyet. 
A hegy pucolása nem egyszerű dolog és időigényes, én úgy spórolok vele, hogy vettem tartalékba egy marék hegyet(filléres kérdés kínából), minden méretből, és ha eldugul, akkor csak rakok rá egy másikat, a többi hegyet meg elrakom, és amikor van időm tökölni vele, kipucolom, így nem viszi a drága időt a nyomtatásból a hegypucolás. 

47.
Tartalék alkatrészek, amik életet menthetnek, mindig kell legyenek otthon a polcon. Nem kerülnek sokba, így nem árt ha spájzolunk, még ha hobbisták is vagyunk.
A következőket érdemes raktáron tartani:
- PTFE cső fittingek
- PTFE cső 
- szervó motor, legalább 2db
- extruder blokk, teljes
- extruder rugó
- hegy a fejhez, több méretben
- hotend vezetőcső, amire a fűtőblokk van szerelve
- fűtőszál
- hőmérő a fejhez
- szerelhető csatlakozók a szereléshez, amivel átszerelhető lesz minden kábelezés, hogy ne kelljen a kábeleket húzogatni vagy forrasztgatni. 
- ventillátorok, fejhez, elektronika hűtéshez
- csapágyak, kerekek és ékszíjvezetők
- ékszíj
- fejpucoló készlet
- csavarok és nútanyák
- tartalék SD kártya
- kenőanyag
- levegőspray
Nagyjából ennyi kell az alap készletben, mert ezek a kopó és fogyó alkatrészek a rendszerben. Nem nagy tétel, főleg kínából. Ezzel a starter kittel nem érhet meglepetés minket, már egy ideig és egy szintig. Mert az elektronika is elromolhat persze.

48.
Érdemes a hotend fűtőblokkra beszerezni egy vagy több szilikon zoknit, ami két okból is jó nekünk, az egyik, hogy picit javít a hőtartáson, és lefele se enged hőt a nyomat felé. Illetve nem tapad bele a filament, amennyiben zsúr van a fej alatt és elkezd a gép filamentrózsákat gyártani. A hegyet is védi a legtöbb fajta, ami attól gátol meg, hogy a hegyre tapadjon a filament. Kevesebb pucolás fillérekből.


49.
Az extruder cseréje nem kérdéses, ajánlott tevékenység. Az oka nagyon egyszerű, a gyári extruderek ár alapján kerülnek a konstrukcióba nem pedig minőség alapján, a DIY gépeknél. Ezért biztos lehetsz, hogy egy gyenge konstrukciót kapsz, ha a gyártó nem emelte ki mint ajánlati okot a jobb extrudert. De a jobbnál is van mindig jobb. Érdemes szétnézni. Na és miért is, hát azért, mert az extruder tolja a filamentet a fejbe, ezért nem árt, ha bele tud fogni az anyagba és megfelelő mennyiségben és nyomással tolja a fej felé. Ha kézzel próbáltuk már adagolni a filamentet érezhettük az ellenállást amit a fej ad. Na az extrudernek ezzel kell megküzdeni. Ezért nem árt ha jó erős rugó feszíti neki a fogaskereket vagy fogascsapágyat a filamentnek, és nem tud megcsúszni se. Ezzel kizárva egy örök problémát, hogy a filament nem megy a fej felé. Találkoztam olyan filamenttel amiben csúszássegítő adalék volt, és csúszott is, az extruderben is. 
Már 10USD-től vannak erős és jó extruder fejek. Érdemes venni és cserélni.

50.
Ha HIPS-el nyomtatunk, akkor közel olyan minőséget kapunk mint az ABS-el nyomtatott felület. Az ABS problémája az aceton gőzős felületkezelés. Büdös és veszélyes, mert az aceton gyúlékony. Az ABS meg kényes anyag a nyomtatásnál. A HIPS tudja leváltani, de a felületét kezelni nem lehet acetonnal. De lehet limonénnel, mivel ez oldja. Sajnos nálunk, mivel a narancsliget projektekkel nem halad a mezőgazdaság, így a limonén nagyon drága. Hogy mi is a limonén, nem más mint a narancsolaj. Amit úgy tudunk kinyerni a narancsból, hogy ha a héjját lepréseljük. Nagyon drága lenne itthon házilag gyártani. De van megoldás. A matrica eltávolító spray-k tartalmaznak limonént. A Motip árul ilyen spray-t és aránylag olcsó, bár csak 30% limonént tartalamz. A jó hír, hogy a 3M is árul ilyen spray-t, a száma 50098 és Ipari tisztító spray a neve. Ebben 70% limonén van. Ha ezzel lefújjuk a tárgy felületét, akkor a limonén elkezdi lebontani a HIPS-et, és a rétegek szépen eltűnnek. Amikor már elég, akkor forró vízzel le lehet mosni a HIPS-et és nem folytatódik a folyamat a felületen, így kapunk egy szép homogén felületet. A spray meg kimondottan gazdaságos, és jól adagolható a felületre. 

51.
Van, hogy olyan tárgyat kapunk, ami nem eléggé korrekt a nyomtatáshoz. Ez alatt azt értem, hogy a tárgy belsejében vannak poligonok. Ezeknek az eltávolításáról nem minden szeletelő gondoskodik. Sajnos képes arra, hogy a tárgy belsejét minden szó nélkül kiszámolja a szeletekhez. Ez akkor problémás, ha a belsejében olyan poligonok vannak, amik keresztbe kasul állnak. Ez sajnos a szeletelésnél egy csomó felesleges utat generál ki, így a nyomtató is többet dolgozik mint kellene, és gyengül a tárgy minősége, vagy épp rettenetesen fog kinézni, mert nem valósul meg az infill, és nem fogja tartani a tárgy tetejét.
Erre megoldás a Meshmixer, amit a linkek között meg lehet találni. Szerencsére az Autodesk ingyen adja nekünk, így ott kell legyen a merevlemezen egy installált verzió. Egy igazi svájci bicska, aminek a használatát nem árt megtanulni.

52.
Nemrég szárnyra kapott pár videó, amiben a stepperek, főleg a NEMA17-es stepper, lépésszögével foglalkoztak. Nagyon érdekes volt, hogy milyen nyomtatok kerültek ki a gépekből.
Mivel 0.04mm a stepper lépésköze, ezért a mérnöklelkűeknek eszébe juttot, hogy mi lenne, ha nem kínoznák a steppereket, és úgy számolnánk ki a lépéseket, hogy a stepper osztójával megfeleltethető legyen. Itt jegyzem meg, hogy a KISSlicer, pont így csinálja, ettől jó a minősége.
Ezért kérdezi meg az elején, hogy vajon hány lépést tud milliméterenként a steppered. Nem nincs csoda algoritmus benne, csak tudás.
Szóval, ha igazán szép nyomatokat akarsz, akkor nem a már bevett 0.3-as rétegvastagsággal dolgozol, hanem a 0.32-vel vagy a 0.28-al. Így nem erőszakoljuk meg a szervót azzal, hogy valamilyen fél lépésközt erőltetünk rá. De nem ez az izgalmas, hanem az, hogy az FDM nyomtatóval igen is lehet 0.1 alá menni, egészen komolyan, 0.04 és 0.08-al is lehet nyomtatni. A lépések is megszületnek és az anyag is tudja. Bár a hiedelem azt mondja, hogy van a rétegvastagság és a fejátmérő között összefüggés, de ebbe az irányba nincs. Ha vékonyabb réteget akarsz nyomtatni, mint a hegynyílás átmérője, ott a 25%-os szabály van. 0.4-es fejjel 0.3-as réteget tudunk nyomni. 0.6-os fejjel 0.45-ös réteget maximálunk, mert annyit biztos ki tud préselni magából a gép. A vékonyabbat meg persze hogy tudja. Fent el is írtam, ha számolunk, akkor ugye a 0.45 az csak 0.44 mert az osztható 0.04-el. Teszteld le a nyomtatódat te is, hogy vajon tudja-e ezt a rétegvastagságot. Én csináltam egy négyzet alapú hosszában felezett gúlát, ami 2mm emelkedéssel és 2mm lépcsővel lett létrehozva 10 lépcsőfokkal. Így pontosabban követhető a réteg process amikor az ember beállítja a progresszív rétegnyomtatást és amikor ellenőrizni kell az elméletet akkor jobban elkülönülnek a vastagságok is.
Azért lett hosszában átvágva, hogy egy sima felületen is láthassam a csodát. A 2mm-es léptékkel, szépen lehet csökkenteni a rétegvastagságot, és a végén látjuk, hogy mi a fizikai határa a gépnek, ahol már nincs különbség az előző és a következő réteg között. Majd jól ki lehet számolni, hogy melyikkel érdemes dolgozni. Egy próbát megér.

53.
Az extruder sokszor űz velünk vad tréfákat. Van hogy kattog, van hogy nem megy elég anyag a fej irányába. A minap esett meg pont egy ilyen dolog. Ment a nyomtatás, és egyszer csak a fej légiakrobatára váltott, semmi nem jött belőle és már vagy 20 réteggel feljebb járt. Közben figyeltem, és azt láttam, hogy az extruder tolta/húzta az anyagot. De csak nem jött semmi. Ahogy közelebb hajoltam, láttam, hogy a fitting, ami a PTFE cső vagyis bowden extruder felőli részét fogja, szépen ki-be jár, ahogy az extruder rángatja a filamentet. Ez azt jelenti, hogy a cső nem áll stabilan, így sehova semmi. Amikor ki akartam szedni, nem működött a leoldója. Le kellett vágnom. Új fitting, aztán újrázás. Amikor szétszedtem a fittinget, akkor láttam, hogy belül a fogazás teljesen szét volt szakadva, semmit nem ért. Apró filléres kis alkatrész, és mekkora gondot tud okozni.

54.
Damperek. Igen, ez egy fura név egy menesztőnek, mert ez a szép magyar neve. Ezeket a kis fém/gumi betéteket két csavarral kell a szervóra rögzíteni, majd a másik két csavarral pedig a vasalathoz, ahonnan a szervót leszereltük. Hogy mire való, leginkább zajmentesítésre, de az íveknél érezhető egy kis simítás is. Legalább is nálam érezhetően szebben fordul a fej. A nyomtatás minőségében nagy eredményt nem hoz, mert gyakorlatilag semmi olyan rezgést nem csillapít, ami a nyomaton lényegesen észrevehetően megjelenik. Viszont tud aludni a család a nyomtató mellett. Amennyiben a mosFET driver-t kicseréltük mert cserélhető és csendben lett a nyomtató, akkor a dampernek nincs jelentősége a láncban. Ha nem cserélhető a driver mint a CR-10S változatoknál, akkor érdemes berakni, mert nem fog nyifogni a masina.

55. 
A hotendben lévő nozzle a dugulás alapja. Láttam pár videót, ahol a merészebb 3d nyomdások, lelkesen fújták PTFE spray-el a hegyet. Mivel rendeltem új hotendeket, úgy voltam vele, hogy nagy baj csak nem lehet, ha belefújok én is egy kicsit ebből a csodából. Amit tudni kell, hogy két fajta PTFE spray van a piacon, az egyik fajta az olajos, a másik a száraz. Nekünk a száraz PTFE spray kell majd, mert az 450 fokig hőálló réteget képez teflonból a fújt felületen. Amikor szétszedjük a hotendet, akkor a PTFE csövet kihúzva, úgy hogy a hegy még a hotend végében van, belefújunk, majd megvárjuk, hogy a hordozó elpárologjon, és már dughatjuk is vissza a PTFE csövet a helyére. Amennyiben csak a hegyet cseréltük, akkor érdemes a hegybe belefújni egy adagot, majd várni egy picit, és mehet a nózi a helyére. Nálam most nincs dugulás, és az anyag is lelkesebben jön a fejből, bár nem tudom biztosan, hogy ez a teflon hatása-e, vagy a megfelelő beállításoké. Ki kell próbálni, nagy veszteség nem lehet.

56.
Van amikor a nyomtatás közben valami miatt a fej, vagy a tálca nem akar a Z tengelyen megfelelően haladni. Belelóg a nyomatba a hotend egy picit, vagy csak egyszerűen vékonyabb lesz a réteg egy bizonyos ponton, vagy ponttól.
Ezt a hibát általában a tengelyen a hibás mozgatás okozza. Valahol, valami miatt szorul a tengely, így a szervó a lépést nem tudja rendesen, rendeltetésszerűen végrehajtani. Ezt két dolog okozhatja, kosz az orsóstengelyen, vagy a segédvezetőkön, illetve az, hogy szorul valahol a tengely.
A tengelyek beállítása fent van a youtube-on, így nem vesézném ki, miként kell megoldani.
Egyetlen első vizsgálati dolgot írnék le. A nyomtató orsóstengelyeken történő mozgatása akkor megfelelő, ha kikapcsolt állapotban, finom, nem erőltetett kézmozdulattal elindítható, és folytatható. A CoreXY gépeknél a tálcát alúlról megfogva, tenyérrel, ha fel lehet tolni a felső holtpontba, akkor lazán jár a tengely és minden megfelelő. Ha valahol ellenállást érzékelünk, akkor ott baj van, állítani kell a mechanikán. Ha a CR-10-es gépeket nézzük példának, ahol a teljes X tengelyt mozgatjuk a Z mentén, ott a fejtartó sínt mozgatva kell teljesen lazán járnia a tengelyeknek. Ha ott is akadás van valamelyik magasságban akkor gond lehet.
Érdemes megnézni, hogy nem-e kosz került a tengelyre, érdemes alkohollal a tengelyeket lepucolni, és újra kenni, majd a pályán végigmozgatni a tálcát/fejet, hogy újra legyen kenés mindenhol.
Sajnos minden porszem az ellenségünk, és mivel ezek a tengelyek nem a Kamaz gyárból kerülnek ki, így nem olajban úszó zárt megoldások és ezért szívják magukba a koszt. A másik kiváltó ok meg gyártási, sajnos sok orsóstengely van ami már gyárilag hibás, és kanyar van benne, amit nem lehet kihúzni, ezért is szokták minőségi tengelyekre cserélni a DIY készülékekben ezeket, mert ott kisebb a gyártási minőségből adódó szorulás lehetősége.

57.
Bár a CR-10S-nél leírtam, de ide is kívánkozik a trükkök közé, a tárgyasztal beállítása. Van, hogy elállítódik a szintezés. Ilyenkor kalibrálunk és kalibrálunk és kalibrálunk. De ugye mint mindenhol a világban ennek is van oka. A CR-10S esetében vettem észre, hogy a tárgyasztal szintező csavar megforog amikor állítjuk a szintet. Ez azért baj, mert sokszor nem tudjuk, hogy tényleg szinteztünk, vagy csak azt hittük. Úgy fixáltam, hogy egy rugós alátéttel és egy csavarral az asztalhoz rögzítettem a csavart, így az már nem forog meg. Így a szintezésnél nem megy el magától a rezgéstől az asztal. Illetve kapott egy 30mm átmérővel rendelkező anyát, amivel könnyebben és finomabban tudom állítani a tárgyasztal szintjét.

58.
Fent már írtam egyszer, hogy a filament puffogása azt jelzi, hogy nedves az anyag. Most belefutottam egy egyenetlenül nedves PLA tekercsbe, ami azért volt igazán kínos, mert 10kg-ból kb. 7kg esetben volt részben nedves a filament. Ami megtévesztő volt, hogy a filament egy darabig szépen jött a fejből, majd egyszer csak gondolt egyet, és elvékonyodott, pöttyözött, szálazott, majd megint jó volt. Mivel nem gondoltam volna, hogy egy márkás gyártó anyaga nedves lesz, bár sejthettem volna, mivel zsugorozva volt a tekercs, nem vákumozva, így a hibát a gépeimben kerestem. Hegy csere, fejpucolás, PTFE cső visszavágás. Tesztek hegyekben. A tesztelésnél természetesen, ahogy kell, minden jól ment, amint éles projektet kezdtem nyomtatni, a felénél már előkerült ismét a probléma. Ekkor gondoltam egyet, és egy másik gyártó, egyébként légmentesen tárolt, szilikagéles tekercsét befűztem, és láss csodát, amint távozott a fejből a maradék PLA a nedves anyagból, azonnal szép és tiszta nyomatokat kaptam. Csak azért írtam ezt le, mert van, hogy nincs annyi nedvesség a filamentben, hogy hangja legyen és nincs mindenhol nedvesség, hogy konstans legyen az állapot. Hol jó, hol rossz a nyomtatás. Ha nem felejtjük el, hogy ilyen is lehet, akkor megkíméljük magunkat egy csomó felesleges szereléstől, és teszteléstől.

59.
Ugye mindenki szeret nyugodtan aludni, amikor megy a nyomtatás. Én is. Ez főleg akkor nem biztosított, amikor nem tudjuk pontosan, hogy el fog-e fogyni a filament a gépből, vagy ha félünk, hogy valami butaságot fog csinálni a gép. Szerencsére minden vason lehet állítani a nyomtatás sebességét manuálisan is a vezérlőről. Amikor nem vagyok biztos a dolgomban, akkor leveszem a sebességet 25%-ra, így egész este nyomtat ugyan a gép, de kisebb az esélye, hogy pont nem leszünk ott amikor kellene. Általában 60-70mm/s-el nyomtatok, ami ilyenkor redukálódik 15-18mm/s-re, ami ugyan nem gyors, de biztonságos, és a nyomat is szebb lehet tőle. Ez persze ott üthet vissza, ha meglátszik a nyomaton a sebesség csökkentés miatti minőségkülönbség, de ezt mindenki el tudja dönteni maga, hogy baj-e vagy sem.

60.
Hogy kell support-al nyomtatni? Ahogy a legjobb. Bevett szokás, hogy fektetve, állítva nyomtatunk valamit. De ez ugye nem kötelező. Érdemes néha 45 fokban is elforgatni a tárgyakat, mert nem feltétlen megy a minőség rovására. Illetve a support illesztéseit lehet, hogy könnyebb helyrehozni, vagy épp a részletgazdagságon segít az elforgatás. Időben nem feltétlen lesz jobb a helyzet, de minőségben lehetséges a javulás. Szóval kreatívan tekergessük a szeletelőben a tárgyunkat, mert lehet, hogy találunk jobb beállítást mint a klasszikus.


61.
A Marlin firmware beállításai között turkálva megtalálhatjuk a babystep lehetőséget(Tune, nyomtatás közben). Nem, valóban nincs köze a gyerekhez otthon. Viszont nagy segítség lehet az első rétegnél, ami legtöbbször okoz gondot a nyomtatótulajoknak. De valójába a gond a szintezéssel van, ha nem jól sikerül, akkor bizony a fej nem rakja le az anyagot, mert vagy túl közel vagy túl távol van az asztaltól. Na ilyenkor jön a lusta de okos ember, és fogja a babystep-et, és szépen ad neki -0.100-at ami 100mikron lefelének felel meg a zöldségesnél. Ekkor a Z tengelyen a fej szépen 100mikron-nal lejebb megy. Ha még mindig nem tapadt le, akkor adjunk még neki. Nálam volt hogy 350mikron volt az igény lefele, de volt, hogy felfele 75. Szóval óvatosan, de bátran adhatunk neki. Ne feledd, ha kattog az exrturder akkor túltoltad!

62.
A mozgó tárgyasztalos gépeknél van, hogy nem szépek a nyomatok. Ilyenkor sok mindenre gondolhatunk, de van egy láthatatlan ellenség. Mert ugye amit nem látunk az nincs, vagy mégis. Szóval a tárgyasztal az ilyen gépeknél(CR-10) egy V-Slot elemen futkos, kerekek segítségével. Na ezek a kerek, hajlamosak nem felfeküdni a V-Slot-ra, ami miatt oldalirányú mozgása is lesz a tárgyasztalnak, ami szomorú irányba fogja befolyásolni a minőséget. Érdemes néha ránézni. Le kell venni a tárgyasztalt a négy csavarral, amivel szintezünk. Majd lehet ellenőrizni, hogy a csavarszárak feszesek-e. Illetve a kerekeknél(igen görgő) az excenter jól van-e beállítva, felfekszik-e a kerék a V-Slot-ra. Ha nem akkor finoman állítsuk azt is hozzá. Van, hogy a gyártó nem húzza meg a csavarokat kellően, van hogy a szorítóanyák a melegtől, ami felettük van, elengedik a csavarszárat. 

63.
Amikor úgy érezzük, hogy már minden jó, a szíjjakon mandolinozni lehet olyan feszesek, de a nyomtató még mindig nem úgy dolgozik ahogy kellene, akkor még ott van ismét az excenter a görgőknél. Nem észrevehető a hiba, sajnos néha a fejet mozgató sínen se jól vannak beállítva az excenterek. Ha simán fut a fej a V-Slot-ban akkor érdemes megnézni, hogy bármilyen irányú kotyogása van-e a fejnek. Ugyan is az nem teljesen jó, ha lazán fut a fej. Ilyenkor mindig van egy pici kotyogás. Gyengéden mozgassuk meg a fejet, és ha lehet érezni egy kis kotyogást is, akkor állítani kell az excentereken addig amíg a fej egy nagyon picit szorulva fut a sínben. Ekkor jó a beállítás. A másik ellenőrzési forma az pedig a kerekek mozgatásával történik, ha a görgő gumirészét kézzel tolva forog a kerék a slot-ban és viszi a fejet, vagy a tárgyasztalt akkor elég feszes minden görgő. Ilyenkor már nem kotyog a fej, így nem fog elmozdulni a sínből, vagyis nem hagy hullámokat a felületen, a kotyogás miatt. 

64.
A hotend egy összetett alkatrész, bár egyszerű a kinézete. A fűtőblokk anyaga meghatározó a hőátadás szempontjából. Itt javasolt a csere rézre, mert hatékonyabban fogja átadni a hőt a réz hegynek. 

65.
A hotend összeszerelésnél érdemes hővezető pasztával bekenni a fűtőpatront és a hőmérő ellenállást, mert azzal javítjuk a hőátadást. A fűtőpatron nem tökéletesen illeszkedik a lyukba amit fúrtak neki, hogy meg lehessen szorítani csavarral, így marad egy légrés a patron körül, amit ha kitöltünk, akkor minden irányba jobb lesz a hőátadás a hegy felé. A hőmérő ellenállás is egy lyukban van, így az szenzort levegő veszi körül, ami ugye nagyon jó hőszigetelő. Ha oda is tolunk egy kicsi hőpasztát, akkor a szenzor is megkapja azt ami neki jár. Ezzel biztosítjuk a jobb hőtartást és hőmérést is a fejen, ami fontos a minőség szempontjából.


66.
Bár már volt szó a tapadásról, egy technikát még nem írtam le, az pedig a ragasztó. Itt nem az epokit a nyerő, hanem a PVA alapú papírragasztók. Ezeket a multiknál white glue vagy stift formájában lehet beszerezni. Mivel az egyik gépünk üveglapra nyomtat, így eddig azt kenegettem vele lelkesen. Most eljött az idő, hogy letakarítsam, és bár másoknál már olvastam, hogy a PVA alapú ragasztót feloldják vízben, mert ugye abban oldodik. Majd ezzel az oldattal kenik be a felületet, és azzal a tapadás megnő. Én pusztán egy melegvizes szivaccsal letöröltem a felesleges ragasztóanyagot. Természetesen maradt valamennyi a felületen, de a víz miatt szépen elterült, és annyira nem is észrevehető, csak ha szúrófényben a lap síkjában belenézek, akkor látszik, hogy van a felületén valami. Na ebbe úgy beletapad a PLA, hogy öröm nézni, és leszedni se problémás, mert nem ragad be annyira, hogy tépni kelljen. Összegezve, érdemes feloldani a stiftet vagy a white gluet(ellenőrizni kell azért, hogy véletlen se olyan ragasztót vegyetek ami nem PVA-ból van) és át kell vele kenni az üveget, és utána szép egyenletes tapadó felület lesz, amit szeret a nyomtató.

67.
Amikor PETG-vel nyomtatunk, ugyan nem látszik, de mindig szálaz a nyomtató. Még ha azt hisszük, hogy nem teszi, sajnos akkor is. A Creality3D és a hozzá hasonló fejfelépítésű nyomtatóknál, a hotend felső részét hűtő ventilátor előre néz, nem felfele, ahogy a moddoknál szokott lenni. Ezért hajlamos beszívni a finom szálazásokat. Ez feltekeredik a ventilátor tövére, lapátjára és mindenhova, ahol helyet talál magának. Ettől természetesen lassul a ventilátor és rosszabb lesz a levegőszállítása. Nálam a venti közepénél egy PETG-ből gyúrt gombóc volt nekiszorulva a háznak. Miután kivettem a venti hangja jobb lett. Természetesen mindenhonnan eltávolítottam a felesleges szálakat, mert a lapáton és a tengelyen is volt feltekeredve. Mint a vattacukor.
Érdemes a karbantartásnál megnézni, hogy nem-e vannak filament maradványok a venti körül.

68.
A CR-10-es feje egy ideje fura hangot adott bizonyos mozgásoknál, fémes zörgést. Azt hittem, hogy a fémházba él bele a vezeték.
Sajnos a körkörös nyomtatásoknál néha az oldalán megjelentek olyan csíkok amik a pontatlanságra utaltak. Hol volt, hol nem volt, ami arra engedett következtetni, hogy az excentereknél kell keresni a hibát, mert kilazultak.
Megnéztem, és nem volt semmi gond velük.
Mivel filament cserém volt, és eldugult a hegy, ezért szét kellett szednem a fejet, és a szétszedésnél láttam meg, hogy a hotend alublokk-ja lötyög. A csavarok, amik a hotendet fogják a hűtőbordához, ki voltak lazulva rendesen. Ez értelemszerűen adta, hogy a hegy mozgott és a fűtőblokk zörgött valamennyire amikor megfelelő irányból kapott feszítést, rezgést.
Karbantartásnál érdemes megnézni, hogy ha gyári a fej akkor a rögzítőcsavarjai megfelelően meg vannak-e húzva, mert okozhat fejfájást a minőségromlás miatt. 

69.
A manuális szintezés egyik rákfenéje a rugó minősége. Sajnos általában cserélni kell a rugókat, egy izmosabb megoldásra, mert sokszor nem elég a gyári feszítése.
Egy ilyen rugócsere után a szintezés egyértelmű. De nem mindegy, hogy miként csináljuk. Kétszer kell végigcsinálni a sarkoknál a szintezést, mert ahogy az egyik sarkot beállítjuk, a másik oldalon megfeszülnek a rugók ismét. Ezért ha csak egyszer megyünk körbe, akkor hajlamos az asztal elején már beállított szint elmászni. Ezért érdemes kétszer körbemenni a csavarokon és szintezni mindenhol, hogy biztosan egyenletes legyen a teljes asztal a négy sarok felől.


70.
Amikor a fűtőblokkot pucoljuk, mert a hegy tövénél kifolyt az anyag, ami miatt dugulás volt, sokszor nem szedjük le rendesen a fűtőblokkot a heatbreak felől. Ezzel az a baj, hogy a menetben benne marad a hegy feletti részen az égett műanyag, ami ismét dugulást fog okozni, csak később. Ilyenkor érdemes leszedni a fűtőblokkot és egy csavart áttekerni rajta felfűtött állapotban. Így a menetből mindenhol távozni fog az oda semmiképp nem hiányzó égett vagy olvadt műanyag. Persze amikor áttekertük a csavart, nem árt megtörölni és úgy kitekerni, de ez logikus.
Ha volt műanyag a fűtőblokk menetében, akkor az a csavaron jól látható lesz.
Mehet vissza a heatbreak és a hegy a helyére és kezdődhet a nyomtatás.

71.
Vannak dugulások, amik nem mindig a hegy felől kezdődnek. Ilyen az, amikor a heatbreak és a heatblock között folyik ki a filament. Ezt úgy tudjuk orvosolni, hogy a jó öreg vízszerelőknél is lelkesen használt teflonszalagot elővesszük, és szépen betekerjük vele a heatbreak menetét, majd persze ha mindent kipucoltunk, visszatekerjük a heatbreak-et. Elviekben a teflonszalag nem fogja engedni az átfolyást. Persze csak ideig óráig. Aztán jöhet megint a javítás.

72.
Ha nyitott géped van, akkor megesik, hogy bár minden jónak tűnik, a nyomtató még is hibásan nyomtat, pedig tegnap még jó volt. Ilyen hiba az, hogy néhány réteg nem tapad megfelelően, vagy leszálasodik nyomtatás közben. Pedig minden rendben van elviekben.
Nyomtatás közben nem árt egy két dologra figyelni. A nyitott gépeknél a huzat vagy épp a hőmérsékletingadozás nagy ellenség. Ez főleg a vetemedésre hajlamos filamentekre igaz. De akár egy PLA is viselkedhet furán. Érdemes a nyomtatót úgy elhelyezni, hogy semmiképp ne kerülhessen kereszthuzatba. Illetve nem árt a szoba hőmérsékletét 21 fokon vagy felette tartani. Ez nyáron nem okoz gondot. De olyankor a szellőzés, vagy a légkondi okozhat. A nyomtatás közben a legbiztosabb minőségmegőrző eljárás, ha állandó a hőmérséklet ott ahol a nyomtató dolgozik. Így nem érhet meglepetés a végeredményben.

73.
Buildtak esetén figyeljünk a szintezésre. Ha túl közel van a hegy akkor annyira belekenheti az anyagot a lapba, hogy ott marad kb. örökre. Érdemes úgy szintezni, hogy utólag offset vagy babystep segítségével a Brim ideje alatt állítsuk be a megfelelő magasságát a hegynek, hogy ne menjen bele a lapba.

74. 
Vigyázzunk a Buildtak használata esetén arra, hogy a hegyet se meleg se hideg állapotban ne toljuk bele véletlen se. Sajnos puha a lap anyaga, így a hegy hidegen is nyomot hagy, amit meg lehet fejelni azzal, ha forró a hegy akkor ki is égeti a Buildtak-ot. 

75. 
A Buildtak használatánál mindig várjuk meg amíg a heatbed lehűl szobahőmérsékletre, és csak utána vegyük le a helyéről, mert ha melegen próbáljuk, akkor megnyúlhat az anyag, és a következő felhelyezésnél buborékok/huplik lesznek benne, és ott romlik az első réteg minősége és tapadása is. Akár olyan mértékbe is, hogy ki lehet dobni majd a lapot, mert használhatatlan lesz. Ugyan is hiába fogjuk beszintezni a széleken a nyomtatót, a közepén a nyúlás miatt akár 0.1-0.5mm szintkülönbségek is lehetnek. 


76. 
Visszatérő probléma a PTFE cső elégése. Sajnos a PTFE csövek minősége nagyon változó, hiába veszünk drága csövet, attól még az is lehet gyengébb minőség. A cső amit betétnek használunk a hotendben eléghet, aminek az az oka, hogy a PTFE cső 180-260 fokig bírja a hőterhelést, amiről nem nagyon nyilatkozik egyik gyártó se, hogy vajon az Ő csöve akkor most a felső határt súrolja alulról, vagy botladozik az alsó határon. Nekünk ugye nem mindegy, mert ha tartósan 240 fok körül nyomtatunk, akkor vetemedhet a cső, amitől sajnos a nyomatunk is mehet a lecsóba, dugulás miatt.
Ha úgy érezzük, hogy dugul a hotend, és a PTFE csere sem segít, akkor rendeljünk másik PTFE csövet, mert lehet, hogy kifogjuk a jobbat. Saját tapasztalatom az, hogy javában az olcsó kínai PTFE is tudja a 240-et. 

77.

Sok esetben ha a hotendet piszkáljuk megtörténhet a baj. Ezt a gép azzal jelzi, hogy nem mérő a hőfokot vagy rosszul méri. Ha nem mér annak az lehet az oka, hogy a hőmérő szorítócsavarját túlhúztuk és ezzel zárlatot okoztunk. Az a csavar egy pici kis ellenállást rögzít, így nem az a célja, hogy bármilyen centripetális erőnek ellenálljon, hanem az, hogy ne essen ki a helyéről ez a kis ellenállás. A másik gond  a hibás mérés aminek két oka lehet, ha a hőmérőt megroppantottuk vagy rosszul kötöttük be. Ha mindezt bekapcsolt gépen csináltuk, akkor a harmadik hibalehetőség is megszülethet, hogy kiírtottuk a vezérő ADC portját. Vagyis innentől butaságokat fog állítani. Ilyenkor ha van az alaplapon második extruder opció, akkor dugjunk át oda mindent. Ezzel ugyan elveszítettük a lehetőséget egy bicolor gépre, de tudunk nyomtatni. A rossz bekötés és a kivégzett termisztor értelemszerűen a bekötés ellenőrzésével vagy a termisztor cseréjével orvosolható. 

78.

A nyomtatás lukacsos, mintha nem jönne elég anyag de közben minden paraméter rendben van látszólag. A minap pont egy ilyenbe szaladtam bele. Elfelejtettem az alaptételt. Lassan járj tovább érsz. Mivel volt egy sürgős munkám próbáltam gyorsabb lenni. Persze ilyen nincs, még akkor se ha tudjuk mit csinálunk. Megnöveltem még egy picivel a rétegvastagságot és hozzá a szükséges paramtéreket. A tapasztalat az tapasztalat, pont tudom mihez mennyi kell. Na de ezt nem beszéltem meg az extruderrel és a hotendel. Az persze magasról tojt az én elképzeléseimre. Az történt, hogy átléptem azt a bizonyos határt ami miatt inkább lukacsos lesz a nyomat mintsem egyenletes. Vagyis a túltolt adagoláshoz már nem volt olyan hőfok aminek a segítségével ki tudna áramlani az anyag a hegyből. Ekkor ezt azzal díjjazza a hegy, hogy visszafelé dolgozik és nem hogy nem jön ki a szükséges anyagmennyiség, még kevesebbet is tol ki a hegy. Szóval, ha tudjuk, hogy hol a felső határ, akkor azon ne próbáljunk túllépni. Csak akkor ha alkatrészt is cserélünk, mondjuk a nózit 0.1-el nagyobbra. Mert akkor már jók leszünk. 

79.
Amennyiben a nyomtatót valami miatt lezsírozva eldugjuk valahova ahol nem akarjuk megtalálni akkor elötte mindenképp lazítsunk fel minden mechanikai alkatrészt. Főleg a görgős részeknél, mert ha a görgő felvekszik a V-slot-ra akkor bizony bizonyos idő után a V-slot be fogja rágni a görgő felületét és az bizony ütni fog onnatól ami a nyomaton is meg fog látszódni. A másik kevésbbé kényelmes megoldás, hogy hetente megmozgatjuk a nyomtatót egy picit, hogy ne legyen ideje berágódni. Egyéni döntés kérdése melyiket választjuk.