Úgy gondolom és saját tapasztalat is egyben, hogy egy Core i3-as egyszerű office vas is elég ahhoz, hogy megkezdjük életünk első szeletelését majd nyomtatását. Persze nem árt ha van dedikált 3D gyorsító kártya is a gépben, mert előbb utóbb a prociba integrált GPU-nak a hátárát el fogjuk érni, és bosszantó lesz a lassulás.
Na és akkor mi is az a szeletelés. Igen, erről még nem beszéltünk
Ugye a világ már tele van 3D-ben számítógépen tervezett tárgyakkal, ilyenek a filmekben szereplő szuperhősök és/vagy az asztalunkon lévő tolltartó is. Ma már majdnem mindent számítógépen terveznek meg, és abból lesz gyártható végtermék.
A 3D nyomtatás egyik állandó pontja a szeletelés. Vagyis, ha van egy tárgyunk, most legyen a tolltartó mint példa, akkor azt nem adhatjuk oda a nyomtatónak egyből, hogy tessék nyomtass.
Elő kell készíteni. Ez olyan dolog, mint amikor egy könyvet a nyomdába küldenek. Elkészül a DTP vagyis kiadványszerkesztés. Összeállítják a lapokat, majd a nyomdában vagy a készítő studióban levilágítják(ha nem digitális hanem hagyományos ofszetnyomásról beszélünk) és azok a levilágított litográfiák kerülnek át a nyomólemezre egy újabb levilágítással, majd a nyomólemezek segítségével kinyomtatják a könyv lapjait, aztán jön az utómunka.
Itt is ez a helyzet, meg van a tárgyunk, mondjuk letöltöttük a thingiverse.com-ról.
Előveszünk egy szeletelő programot(nálam is találsz pár linket hozzá), odaadjuk neki a tárgyat, ő pedig szépen szétvagdalja nekünk olyan szeletekre, amit a nyomtató ki tud nyomtatni. Bár ekkor már rétegnek fogjuk hívni, de ez már csak szemantikai kérdés.
Itt jegyzem meg, hogy vannak 3D file formátumok, amik közül mi a az STL-t szeretjük legjobban. Azért mert ezt minden szeletelő ismeri. Van olyan szeletelő ami más formátumokat is ismer, de inkább maradjunk az általánosnál.
Természetesen a szeleteléshez ismerni kell a nyomtatónk paramétereit, ilyen a nyomtatási méret és a rétegek vastagsága, illetve a hegy átmérője és a nyersanyag fajtája, ami a hőmérséklet beállítások miatt fontos.
Ezekből az alap adatokból a program szépen kiszámolja a nyomtatónak megfelelő szeleteket, és generál belőle egy már nyomtatható GCODE állományt.(erről majd később részletesebben is lesz szó)
Ezt az állományt fel lehet másolni egy SD kártyára, amit a nyomtatóba helyezve egyből el is lehet indítani a nyomtatást.
Természetesen direktbe is lehet nyomtatni USB kábellel, ennek sincs akadálya. Ez egyéni döntés, a lehetőség adott szokott lenni mind két opcióra, legtöbb gépnél, de mivel mi az olcsó kínaiakat részesítjük most előnyben, így mindkét opció 99%-ban jelen van ezeknél a nyomtatóknál is.
Ha már mi akarunk tervezni valamit, mondjuk egy telefontartót, ami megközelítően az első egyszerű tárgyunk lehet, akkor kell egy CAD vagy CAD szerű alkalmazás, amivel ezt meg tudjuk ugrani. Linkeket itt találtok hozzá.
Ilyen a tinkercad.com-on található tervező program.
Ez interneten használható online tervező, ami gyakorlatilag gyerekeknek készült, hogy közelebb vigye őket a tervezéshez. Mivel az Autodesk tartja karban, így a gondolkodásmód el van ültetve, hogy ha ezt az alkalmazást megértjük, akkor a többi Autodesk alkalmazást könnyebben fogjuk kezelni.
Ne szégyenkezzünk azon, hogy gyerekeknek készült alkalmazással tervezünk, nincs abban semmi. Sok felnőtt legózik a mai napig úgy, hogy nincs semmi szégyenérzete. Ez is ilyen dolog. Engedjük el, hogy nem vagyunk képzett mérnökök.
A (video)blogokban fellelhető sok igen komoly tárgy, ami ezzel az aránylag egyszerű web-es alkalmazással készült. Szóval attól, hogy egyszerű még nem biztos, hogy használhatatlan is.
Természetesen működő sugárhajtóművet nem lehet benne tervezni, de nem is ez a cél.
Gyakorlatilag ez a két fajta alkalmazás kell ahhoz, hogy nyomtatni tudjuk. Egy tervező szoftver és egy szeletelő, ha ezek megvannak, akkor jöhet a nyomtató beállítása.
A következő bejegyzésben kicsit górcső alá vesszük a nyomtatókat, hogy tudjuk milyet is akarunk majd üzemeltetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése