Első körben a legismertebb technológiákat fogom boncolgatni, hogy megismerjük pontosan, hogy mi mit jelent. Aztán szépen kifejtjük a legjobban elterjedt nyomtatási metódust használó FDM nyomtató működését.
FDM/FFF
Mint már írtam, ez is rétegező eljáráson alapuló, műanyagokat használó működési mechanizmus.Vagyis a filament(műanyag szál) egy motor segítségével továbbítódik egy fejbe, ahol hevítés hatására megolvad az anyag, és a hőtől és a tovább is beadagolt anyag nyomása miatt kilép a fej végén lévő hegyből.
A nyomtató közben mozgatja a fejet(van hogy a tárgyasztalt is) és rétegenként megrajzolja a tárgyat. Amikor kész van egy réteg, akkor feljebb megy a fej egy rétegvastagságnyit, vagy típustól függően a tárgyasztal mozog lefele, és kezdődik a következő réteg felvitele az előző rétegre.
Ezekből a rétegekből alakul ki a végén a teljes tárgy.
DLP
A műgyantás nyomtató DLP technológiájú megvilágítással.Úgy kell elképzelni, mintha kb. a telefonunkat beleraknánk egy tál aljába és onnan virítana a kép. Vagyis, a nyomtató a tárgyasztalt húzza felfele, itt nincs más mechanika csak ez, ami az asztalt emeli.
A műgyantát egy tárolóba öntjük, aminek az alján van egy DLP/LCD(folyadékkristályos kijelző és átvilágítási technika), és azt egy UV lámpa világítja át. Amikor egy szelet képe megjelenik a kijelzőn, akkor az egy maszkként bizonyos részen nem engedi át az UV fényt, bizonyos részen meg igen. Itt a réteg leképzéséhez szintén valamennyi időre van szükség, azért, hogy az alkalmazott műgyanta az UV fény hatására polimerizálódni tudjon, és létrejöjjön a réteg. A levilágítási idő függ a műgyantától és a rétegvastagságtól.
Amikor polimerizálódott a műgyanta, a tárgyasztalt a mechanika feljebb húzza egy réteggel, a számítógép meg küld egy újabb maszkot a következő levilágításhoz.
Itt ugye a felbontást, vagyis a rétegek vastagságát a mechanika adja, a finomságát pedig a kijelző felbontása. Minél jobb a felbontása a kijelzőnek annál finomabb objektumokat lehet gyártani a készülékkel. A végén kivesszük a tárgyat, lecsurgatjuk majd UV lámpa alatt még kap egy kis edzést, hogy mindenhol elég kemény legyen az anyag. Azért DLP a neve mert a kijelző technológiája a videoprojektoroknál használt DLP-ből lett átemelve.
SLA
Lézer alapú sztereolitográfia. Ez annyit tesz, hogy a nyomtató nem DLP kijelzőt használ a rétegek levilágítására, hanem egy tükrökkel irányított UV lézersugarat, ami polimerizálja műgyantát.Itt fordított a helyzet, vagyis a tárgyasztal a folyékony műgyanta tetején kezdi a műveletet és süllyed folyamatosan a műgyantába, ahogy a rétegek elkészülnek. Bár itt is van olyan változat ami fordítva működik, így gyártója válogatja, mindkét típussal összefuthatunk.
Az eljárás végén itt is csurgatás és UV edzés jön.
SLS
Selective Laser Sintering, a rövidités kibontva. Ez annyit tesz, hogy a lézersugár felhevíti a por állagú filamentet, és az összeolvad. Mivel tudjuk, hogy a lézer nagyon kis pontra tud nagyon nagy energiákat fókuszálni, így érthető a működési elv. Itt is tükrök irányítják a lézerfényt, ami a rétegeket megrajzolja szépen egyesével. Két réteg között egy lehúzó mechanika, újabb porréteget visz fel a tárgyunk tetejére, amit elsimít, és jöhet a következő rétegolvasztás. Természetesen a tárgyasztal megy lefele, így kerül a következő porréteg legfelülre. Ha kész a nyomtató, akkor jön a pepecs munka, ki kell venni a porból a tárgyat, szépen letakarítani, majd a maradék port regenerálni kell a következő használatra.
Vannak még kombinált technológiák, mint például az SLS amire rátettek egy tintasugaras nyomtatót, és minden réteg után szépen a tintasugaras nyomtató elmegy a réteg felett, és beszínezi. Így a végtermék egy full color tárgy lesz amit már nem is kell utómunkázni. Csak használni kell.
Amiről még nem esett szó, az a filamentek, amiről annyit tudunk, hogy műanyagok, műgyanták, vagy porok.
Erről a következő bejegyzésben írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése