Linear Advance a K-faktor
Amikor a nyomtatófej megindul, akkor az extruder el kezdi tolni a fejből az anyagot. De a fej nem csak egyenletesen halad, esetenként lassít és gyorsít, de az extruder erről mit se tud, és tolja a naftát, ahogy megmondták neki.A linear advacne-el lehet szabályozni, hogy a gyorsabb és lassabb szakaszok között, mennyi anyagot toljon ki az extruder.
Ehhez van a marlin oldalán egy konfigurátor, amivel minden rétegvastagsághoz és gyorsasághoz be lehet lőni a linear advance funkciót. Innen is látszik, hogy egyfajta beállítás nem biztos, hogy minden rétegvastagságnál és sebességnél meg fog felelni. Így érdemes, az összes használt rétegvastagsághoz és sebességhez bekalibrálni a nyomtatót, és megcsinálni hozzá a script kiegészítéseket, mert akkor mindig a megfelelő LA-val fog számolni a rendszer. Lehet persze szerencsés valaki, és az értékek közelíthetnek egymáshoz, vagy akár egy értékkel is tolhatjuk, ha megfelel úgy.
Akkor is érdemes kalibrálni, ha filamentet váltunk, mert nem minden filament távozik ugyan azzal a nyomással a fejből. Vannak sűrűbb és kevésbbé sűrű filamentek, és azoknak más nyomás dukál.
A beállítás egyszerű, a kalibrátor oldalon megtalálható minden hozzá, és csak olyan dolgok, amiket már ismerünk. Az hotend és tárgyasztal hőfoktól, a sebességig minden.
A pattern részben vannak talán ismeretlen beállítások. Mivel ez közelítéses beállítás, először érdemes az alapértékekkel tesztelni, és a nyomtatási kép alapján szűkíteni az intervallumot és a léptéket.
Nálam a K az 0.45-re jött ki, ahol a legideálisabbnak tűnt a nyomtatási kép.
Jah, hogy mi ideális. Igen, a kalibrátor generál egy G-Code-ot amiben vonalakat fog húzni, és melléírja az értékeket, hogy melyik milyen K-faktorral volt számolva.
A vonalat úgy húzza a nyomtató, hogy lassan elindul a slow printing speed-el, majd felgyorsít a beállított fast printing speed-re, és utána ismét visszalassít. Érdemes a slow és a fast hosszát beállítani a tárgyasztalunk méretének felére, hogy lássuk rendesen a váltásokat. Vagyis ha 210-es asztalunk van, akkor a slow és a fast hossza lehet 80-80mm, ezt a kalibráció 40-80-40-re szedi majd szét, és slow-fast-slow sorrendre. Így látni fogjuk, amikor a fej vált a sebességek között.
Ha a vonal amít húz, egyenletes akkor jó a K-faktor. Vagyis, ha nem vastag az eleje, nem vékonyodik el a közepe, hanem teljesen egy vonalnak látszik.
A közelítést úgy tudjuk megoldan, hogy ha találunk egy olyan sávot, ahol az egyiknél még elvékonyodik, de a következőnél már szélesebb a váltások közötti anyag.
Akkor az lesz a két érték, amit be kell írni Starting value for K és az Ending value for K közé, és a léptéket érdemes lesz 0.1-re, 0.05-re vagy 0.025-re levenni. így, több vonalat fog rajzolni, és kisebb lépésekkel fogja számolni a K értékét. Ez után már látni fogjuk, hogy melyik a legideálisabb vonal.
Ha ez meg van, akkor jöhet a starting g-scriptbe a M900 K0.1 érték beírása, természetesen a K értéke az amit a kalibrációból kiolvastál nem az ami a példában van, és már mehet is a nyomtatás.
Mi lesz másabb. Hát a túladagolás megszűnhet bizonyos részeken, illetve nem fog az extruder erőlködni bizonyos esetekben.
A nyomtatási képben a sarkoknál és irányváltásoknál lehet a legjobban érezni a hatását, de az egyeneseknél is javulás látható majd, mert nem tolja feleslegesen az anyagot.
Nálam az overlapoknál volt túladagolás, amikor fordult a fej a peremeknél. Most ez megszűnt, mert ott már lassan megy a fej, és a K miatt nem tol annyi anyagot bele a fordulóba.
Érdemes megcsinálni, mert ha látható a kalibrációnál hiba, akkor biztos, hogy javítani fog a nyomtatási képen a K-faktor.
Egy apróság, a K-faktor beállítása előtt érdemes a nyomtató tárgyasztalát is jól beállítani, mert megvezetheti a felhasználót egy olyan szitu, hogy túl nagy a távolság, és a fej nem úgy keni az anyagot ahogy majd a nyomatban fogja, és rossz lesz a beállítás, amiből erőteljes hiba is generálódhat. Szóval az LA kalibrálás előtt egy tálca kalibrálás dukál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése